Február 5-én a Nyárádselyei Kultúrotthon székeit kíváncsi nézők népesítették be, akik az Aranyos Néptáncegyüttes évnyitó előadására gyűltek össze. A Bekecs Néptáncszínház utánpótlás együttese vendégszereplőkkel is megörvendeztette a nagyérdeműt, a Kalangya és az Apró Bekecs NTE személyében. Az Aranyos Néptáncegyüttes bemutatta a falu egyik legszebb karácsonyi szokását, az Istvánozást, majd feketelaki és felcsíki koreográfiákat vittek színpadra. Az előadás-sorozatot lezáró tapsvihart követően a szervezők táncházra invitálták a nézőket.
A következőkben lelkes fiatalok beszámolóit olvashatják az eseményről, akik zsenge koruk ellenére elkötelezetten munkálkodnak a néphagyományok őrzésén hétköznapi teendőik ellátása mellett:
„Szerintem ez a rendezvény nagyon jó volt. Mindegyik csoport nagyon szépen teljesített. Nagyon jól telt az egész rendezvény, minden egytől egyig. Sokat táncoltunk, énekeltünk és kacarásztunk. A legjobban pedig a táncház tetszett. Örülök hogy ott lehettem és köszönjük a meghívást!” (Csiszér Viola, Apró Bekecs)
„Nagyon örvendek, hogy felléptünk a selyei évnyitó előadáson. Eleinte kicsit izgultam, mivel teltház volt, de ahogy meghallottam a zenét, át tudtam adni magam a táncnak. Nagy élmény volt megnézni az Istvánozás selyei hagyományt a szervező táncegyüttestől. Az előadás után a táncházba sikerült több fajta népzenére is táncra perdülni, aminek nagyon örvendtem. Összességében nagyon jó volt.” (Kis Bence, Apró Bekecs)
„Elsősorban szerintem az ilyen fajta rendezvények a vendégek és a szervezők számára is pozitívak, az összetartozásunkat is jelenti. Hiszem azt, hogy minél több ilyen rendezvényre kerül sor, annál jobban összekovácsolódhatnak a csapatok. Nagyon jól éreztem magam, érezhető volt a csapatok között az a szeretet és tisztelet, amit egymás felé nyújtunk. Gyönyörű táncokkal kápráztattak el minket és mi is megmutattuk, hogy mit tudunk a színpadon. Majd az előadást követően a táncházban is megcsillogtathattuk tudásunkat. Talán minden fellépés alkalmával az a kedvenc pillanatom, amikor a mi saját tudásunkat mutatjuk. Nagyon jó látni az embereken, hogy figyelik azt, amin mi napról-napra dolgozunk, mosolyt csalhatunk az arcokra, és nem utolsó sorban a mi arcunkra is kiül az öröm.” (Kászoni Bernadett, Apró Bekecs)
„Számunkra most is, mint mindig, öröm volt az Aranyos Néptáncegyüttesnél vendégeskedni. Ez az alkalom, úgy érzem, szorosabbra fonta a barátságot a két csoport között. Fergeteges hangulatban volt részünk mind a fellépés, mind az azt követő táncház során. Mégegyszer köszönjük a meghívást, és az örömteli emlékeket!” (Farkas Rebeka, Kalangya)
„Az évnyitó előadásunkra én személy szerint nagyon is megelégedve gondolok vissza. Elsősorban azért, mert egy olyan helyen, valamint olyan személyeknek bizonyíthattuk táncostudásunkat, ahol nem gyakoriak az ilyen jellegű rendezvények. Másodsorban, egy olyan helyről beszélünk, ami mindannyiunk szívéhez közel áll, szülőfalumról, a Bekecs-hegy alatt levő Nyárádselyéről. Én személyesen úgy gondolom, hogy az ilyen előadások, kihívások azok, amik igazán összekovácsolják a csapatot, az hogy együtt dolgozunk, segítjük egymást, odafigyelünk egymásra és a legfontosabb, hogy élvezettel, szeretettel csináljuk. A kultúrotthonban teltházas közönség előtt mutattuk be három koreográfiánkat, feketelaki, felcsíki valamint helyi, nyárádselyei táncokat, a falu jellegzetes szokásának, az Istvánozásnak a keretében, amit igyekszünk megőrizni és tovább vinni. Élménydús volt mind a felkészülés, mind maga az előadás. Mondhatni azt, hogy nem kevés izgulás töltötte be az azelőtti napokat, de legfőképpen a főpróbát, annak ellenére, hogy nem első alkalommal álltunk színpadra a helyiek előtt, mégis bennünk volt az izgalom, mint házigazda, szervező csoport, hogy minden megfelelő, tökéletes lesz-e. Ez a nagy izgalom mindaddig tartott, ameddig színpadra léptünk és meghallottuk az első ,, Húzd rá! ’’ kiálltást. Attól a perctől kezdve csak az volt a fontos, hogy jól érezzük magunkat és élvezzük. Ezért akiknek igazán hálásak lehetünk, azok a csodás oktatóink Csabi és Tünci, valamint a szüleinknek akik mindvégig támogattak/ támogatnak.” (Major Beáta, Aranyos)
„A néptánc, mint fogalom szerintem mindenkinek ugyanazt jelenti mint nekünk néptáncosoknak: mulatozás és szórakozás. Elsősorban a lényeg, hogy érezzük át azt az érzést, melyet már elődeink is átéreztek, mikor együtt táncolták át az éjszakát. Ők voltak az igazi mulatozók! Most viszont mi vagyunk a jelenben és mi próbálunk eleget tenni ennek a hagyományak. Mi is élvezzük, sőt már-már ott tartunk, hogy nem is figyelünk a lépésekre, csapásokra. Csak a zenész és mi. Ennél több abban az időben sem kellett és most sem kell. Ezt a közös harmóniát igyekeztünk bemutatni február -én a Nyárádselyei Kultúrotthonban. Amikor elkezdtünk beöltözni és felkészülni az első fellépésünkre, akkor lehetett érezni azt a hagyományos izgalmat, melyet jómagam is mindig a farzsebemben tartok és fellépés előtt előveszek. Izgalom izgalom hátán. Csak az oktatóink és társaink biztató hangja oldhatja fel ezt a feszültséget. Ám amikor kilépek a színpadra és elkezdődik az első csujogatás, onnantól már egyszerűen nincs idő izgulni. Ott, abban a pillanatban csak a jó hangulat és oktatóink szava forog a fejemben, na meg az elmaradhatatlan zene, melyet már annyiszor hallottam. A koreográfia szinte már a véremben van, csak a zenére és tánctársaimra kell figyeljek. A további fellépések is kisebb nagyobb izgalommal, de annál nagyobb mulatozással kerültek bemutatásra. Az összeset élveztem. Kiemelném, hogy a tánctársaim szemében soha sem láttam bizalmatlanságot. Mindenki tudta, hogy hogyan s miként kell táncolni és szórakoztatni a közönséget. A taps megint kiérdemelt volt szerintem, köszönjük szépen. A fellépések után következett a táncház, melyen sokan mulattunk. Ám ahogy minden egyes napnak, ennek is vége lett. Köszönjük oktatóinknak, a szerezőknek és a zenészeknek azt az emlékezetes napot.” (Kovács Tamás, Aranyos)
