Idén huszadik alkalommal nyitotta meg kapuit az erdélyi magyar hivatásos néptáncegyüttesek jobb időkben évente megszervezett találkozója. A kezdőmondat megfogalmazása azért ilyen nyakatekert, mert a rendezvény amúgy több, mint húsz évvel ezelőtt indult útjára, de válságos időkben volt, hogy elmaradt, vagy csak rendhagyó módon valósulhatott meg, s ezeket a szokásostól eltérő alkalmakat aztán nem is mindenki tekintette teljes értékűnek (csak egy példa, hogy érthető legyek: volt online kiadás is a koronavírusos időkben, amely eseménynek esemény volt, de értelemszerűen nem járt együtt fizikai értelemben vett találkozással). Némiképp ilyen rendhagyó az idei, jubileumi kiadás is, hiszen az éppen aktuális házigazda, a korábban nyárádszeredainak ismert, de most éppen szovátaivá változó Bekecs Táncszínház a társulat egyik fő programjával, a szórványban való turnézással egy tető alá hozta a találkozót. Pozitívuma, hogy olyan városokba, színpadokra, közönséghez is eljut így mindenik erdélyi hivatásos néptáncos társulat, amelyekhez egyesek még sohasem, mások pedig csak nagyon ritkán látogatnak el, miközben amúgy a szórványmagyarság felkarolása, megsegítése mindenik együttes céljai között szerepel az alapító írásokban. A táncosok, zenészek közötti találkozás, eszmecsere lehetősége azonban szűkült, a sok utazás miatt. Valamit valamiért…
A találkozó nyitónapján Szováta, ezen belül a Bradet-Ensana Hotel Margaréta terme volt a helyszín, ahol a hat erdélyi hivatásos táncegyüttes gálája zajlott, rendhagyó módon nem a záró, hanem az első napon. Ezt megelőzően a társulatok tagjai közös fotózáson vettek részt a város új, éppen átadás előtt álló kulturális központja előtt, amely központ a befejezés és átadás után az ide átköltöző házigazda Bekecs Táncszínház székháza is lesz.
A gálaműsort megelőző percekben beszédet mondott Fülöp László Zsolt, Szováta város polgármestere, majd a rendezvény fővédnöke, Kövér László, a Magyar Országgyűlés házelnöke (rutinos szónok, értelemszerűen jó beszédet mondott, melynek főbb pontjai: háború van a világban a hagyományos, bizonyított, bevált értékek ellen, egyes helyszíneket fizikai erőszak formájában, máshol annál körmönfontabban, ideológiák erőltetésével, de esetenként nem kevésbé erőszakosan, ami ellen védekezni erős kultúrával, erős identitással lehet, majd ezt követte az erdélyi tánckultúra méltatása, annak a táncházmozgalomban betöltött mai szerepére is kitérve, a magyar múltra való hivatkozás, mint a magyar jövő mintája, a „rend a lelke mindennek”, a tartás, egyensúly, harmónia fontossága, és egy kis kampány is a végén) és Csibi Attila Zoltán, a Maros-megyei RMDSz elnöke is (ugyancsak jó, és illendőképpen rövid beszéd a kultúra megtartó erejéről, arról, hogy aki táncol, táncot tanít, az nem csak a múlt kincseit őrzi, hanem jövőt épít!).
Ezek után a találkozó műsorvezetője, Kányádi Orsolya ismertette a nézőkkel a Találkozó legfontosabb tudnivalóit, bemutatta az előadásokat értékelő szakmai bizottság tagjait (Bakos Árpád, Berecz István, Kútszegi Csaba, Lőrincz Hortenzia, Szalay Tamás), majd rendre felkonferálta a fellépőket. A gálaműsorban a Bekecs Táncszínház tánckara bukovinai székely táncokat, Maros Művészegyüttes nádasmenti román táncokat, az Udvarhely Néptáncműhely feketelaki táncokat, a Nagyvárad Táncegyüttes pacalkai román táncokat, a Háromszék Táncszínház sóvidéki táncokat, a Hargita Néptáncszínház balázstelki énekeket és táncokat, majd az összes társulatok képviselői közösen egy nyárádmagyarósi koreográfiát adtak elő. A gálaműsor nem zsűrizett esemény, de már ekkor láthatóvá vált, hogy lesz, amiről beszélgetni a következő napokban, hiszen a néphagyományt alaposan ismerők tudják, szóvá is tették, hogy lányos hajfonatra nem kötünk asszonyfőkötőt (csepeszt), asszonyosan felkontyolt hajjal meg nem megyünk ki a nyilvánosság elé fejkendő vagy csepesz nélkül! Nagyenyed-környéki táncokat nem adunk elő bihari népviseletben, küküllő-vidéki táncokat sem jobbágytelkiben… Továbbá az erdélyi magyarság népi/kulturális önvédelmének kiemelt jelentőségű intézményeként nem biztos, hogy egy gálaműsorban ilyen arányban kell/illik/helyes román folklórt képviselni. Mielőtt ebből a mondatból botrány lenne, pontosítom: nyilván nem baj, sőt, nagyon helyes, ha az is van a társulatok tarsolyában, megvan annak a jelentősége, helye és ideje. Ez a gála azonban nem az a hely és idő – ennyi a gond ezzel mindössze.
A gála után közös vacsora, majd táncház következett. A Találkozó – vagy ha úgy tetszik, az első közös turné – elkezdődött.
